Hatalmasat téved, aki úgy gondolja, hogy a házimunka (mosogatás, főzés, takarítás) nem tartozik szorosan hozzá a nőiességhez.
Ősi szerep ez, a szeretet lángjának őrzése - szűkebb értelemben az otthonteremtés - a női princípiumhoz kapcsolódik. A ma embere sztereotípiákban gondolkodik, s a háztartásbeliséget negatív képzettársításokkal szemléli... De miért lenne így? E szent feladat ellátásáért miért kellene, hogy csorba essen a nőiességen? Sőt! Megfelelő leleménnyel még nagyobb hangsúlyt adhatunk a femininitásnak. Nem is kell messzire mennünk, hiszen divatos "konyharuhákkal" az érzékiség, és vágykeltés hullámhosszát rezegtethetjük meg!

Németországban terjedt el, majd rövid időn belül az egész divatvilágot
meghódította az ún. Küchen Mode. Az ötlet egy müncheni varrónőtől származik, aki megelégelte a megszokott szabású ruhadarabjait, melyek elfedték természet adta bájait. Az első keze ügyébe akadó rongyból miniszoknyát kreált, s akkor még nem is sejtette, hogy ezzel a világhír felé vezető út első lépését tette meg. A
új stílus a konyha szín- és textílvilágát adja vissza - egy kicsit másképp, egy kicsit rafináltabban, mint azt megszoktuk a hétköznapokban. Aki eddig úgy gondolta, hogy a konyharuhához csak végső esetben nyúlna, annak alaposan át kell értékelnie tapasztalatait.

Ingrid ruhája nem csak
kényelmes és szexi, de praktikus is a háztartási munka közben. A makacs szennyeződések, zsírfoltok egy könnyed fenékmozdulattal eltüntethetőek az ünnepi asztalról, az anyag könnyen tisztítható, színét akár
1200 mosás után is megőrzi. Színösszetétele és mintázata remekül harmonizál a konyha más textíliáival, s a ruhához kapható szalvétával, abrosszal színte az érzékek birodalmává varázsolhatja bárki az étkezőjét.

A merész fazonú otthonka kellően lenge és szellős ahhoz, hogy viselője sütés-főzés közben is megőrizhesse frisseségét, mi több ne csak a készülő ebédhez hozza meg az étvágyat. Lezser szabása miatt talán még egy bolondos összejövetelre is felölthető, jól megválogatott kiegészítőkkel utcai viseletre is alkalmas. A képek gondolom a magukért beszélnek, s nyílvánvaló, hogy egy új korszak kezdetét vetítik elénk. Vége az évszázadokon át tartó házi rabszolgaság tévképzetének. Elérkezett az idő, hogy ne a kutya csóválja a farkát, noha a fakanál a háziasszony kezében maradjon...